Törvény elől „mentik” a földet, Ángyán József nem adja fel
Törvény elől „mentik” a földet, Ángyán József nem adja fel
A meglévő birtokrendszer megerősítése kezdődött el gyors ütemben Ángyán József szerint, még mielőtt életbe lép az új földtörvény. A fideszes parlamenti képviselő, ex államtitkár úgy tapasztalja, hogy húsz évre szóló megállapodások köttetnek az állami földek használatára, hogy azután az így helyzetbe hozottak hátradőlhessenek és azt mondhassák: rájuk nem vonatkozik az új törvény.
Saját bőrükön is érzik ezt azok a bábonymegyeri gazdák például, akiket valakik megfenyegettek a múlt héten; amint megírtuk, „Ha pofáztok, megdögletek” feliratot festettek egyikük kapujára. Szóvá tették, hogy míg ők állattartó helyi családi gazdaságként bábonyi állami földek használatára pályáztak, addig jó kapcsolatokkal rendelkező, cégekbe tömörült nagyok szerezték meg kényszerhasználat címén ezeket a szántókat.
– A kényszerhasználat a legújabb trükk – állította minapi kaposvári fórumán Ángyán József. – Se kifüggeszteni, se pályáztatni nem kell ilyen címen a földeket, azokat, melyeket nem akarnak haszonbérbe megpályáztatni. Elég hozzá, ha csak egy cég telephelyet létesít és már helyinek számít. Az így szerzett föld a maximálisan megszabott 1200 hektárba sem számít be és valószínűleg egy megcélzott kör kaphatja így használatba, hiszen nem elég, hogy ilyen címen a bérleti díj is csökkentett, de még a költségeit is leírhatja a földhasználó. Gyakorlatilag tehát ingyen van, a területalapú támogatást persze fölvehetik rá. Hát így nem jutnak földhöz a helyi termelők.
A bábonyi gazdák az agrárkamarai választások ellen is fölemelték a szavukat, mondván, az ígéretekkel ellentétben nem alulról, hanem fölülről szerveződik. Jól rímelnek erre is az ex államtitkár kaposvári szavai: – Alulról próbáltuk meg fölépíteni a vidék, a parasztság számára, de valami egészen más lett belőle. Ezt a szervezetet is fölülről hozzák létre, a helyieknek semmi közük hozzá. A kistermelők azt se tudják, kik vannak a megválasztandó listán, ha meg mégis ismerik őket, bár ne ismernék... Olyanok kerülnek a vezetésbe, például a Magosz embereiként, akik nem a kistermelők, a vidéki parasztság érdekeit képviselik. Hát hogyan képviselné a néppárti vidékstratégiát egy zrt.-vezető, vagy azok, akik elhappolják a földeket a helyi családi gazdálkodók elől"
Ángyán azt az elképzelést is kritizálta, hogy a földtulajdonlást és használatot véleményező helyi földbizottságokat is a lehető legtávolabb akarják tartani a helybéli gazdáktól. – A Magosz legújabb javaslata szerint ezek a bizottságok nem a településeken jönnének létre (a Magosz szerint helyben nem képesek szakszerű döntést hozni), hanem járási szinten, a létrejövő kamarák járási szintjére tolnák el.
Nem adja fel, árulta el a fórumon, s érzékeltetve szélmalomharcát, azzal példálózott Ángyán: név szerinti szavazást kért azzal kapcsolatban, hogy a szövetkezés, a családi gazdaságok kedvezményezettsége kerüljön az alaptörvénybe, vagy az integrátorokra, a „Csák Mátékra” épülő termelés. – Borzasztó volt megélni, hogy a frakcióm az MSZP-vel együtt szavazott. Hárman voksoltunk a szövetkezésre, rajtam kívül Bencsik János és Kővári Ákos. Mégsem adom fel, mert nem magamért csinálom, hanem a vidéki kisemberekért, ki képviselné az érdekeiket, ha én se lennék ott"
Köldökzsinóron szívják a vérüket, állítja Gőbölös gazda, aki már föladta álmait
Szívják a termelők vérét, pókszerűen átszövik az országot, ki se lehet kerülni őket, a vidékből élnek, nem is akárhogyan, persze hogy féltik a pozíciójukat – így látja a kis mezőgazdasági termelőket összefogó integrátorokat a kadarkúti Gőbölös György. Nemrég írtuk meg, hogy míg Ángyán József ex államtitkár a nagy integrátoroktól félti a hazai agráriumot, addig az integrációval is foglalkozó, de az Ángyán által emlegetett nagyoknál jóval kisebb volumenű ordacsehi Balaton-Agrár Zrt. elnöke arról beszélt: összefogás nélkül a kistermelők nem tudnának érvényesülni a piacon.
– Az alacsony jövedelmezőség miatt a termelő nem tudja kikerülni az integrátort, mert nincs rá fedezete – teszi hozzá Gőbölös György, aki korábban 140 hektáron gazdálkodott, a földre alapozta családja jövőjét, mára azonban ezt föladta, már a fiai sem gazdálkodnak, hanem külföldre mentek dolgozni. – Az Antall-kormány idején magára hagyták a parasztságot; kimérték a földeket, az állam azonban kivonult a mezőgazdaságból. Odaadta a 10-50 hektár földeket, amiket a megjelenő integrátorok lassanként fölvásároltak a termelőktől; ha nem semmizik ki akkor a parasztságot, hanem segítik, ma nem volna szükség integrátorra. Aki „köldökzsinóron” tartja a gazdálkodót, éppen annyi profitot hagy nála, hogy ne kelljen fölszámolnia a termelést, neki tudjon kezdeni a következő évnek is. Normális megélhetést azonban ez nem ad. Ezért számoltam fel én is a gazdaságunkat; azért nem dolgozunk, hogy mások járjanak jól a munkánk révén.
Kormányzati segítség egyik oldalról sem érkezett az elmúlt huszonhárom évben a kadarkúti gazda szerint, ígéretekkel ámították csak a vidéket. – Most is azt mondják, fölvirágoztatják a vidéket, újraindítják a termelést a kis, családi gazdaságokban. Ángyán József jól látja, hogy mi lenne a jövő útja, de föld nélkül nehéz lesz. Ami eladó föld volt, azt mára mind fölvásárolták, köztük nagyon sok külföldi. Ma már késő, nincsenek értékesíthető földek a mi környékünkön sem, van viszont hatezer hektárral bíró földbirtokos is, aki mindössze tíz embernek ad munkát. Újra földhöz kéne juttatni azokat, akik vállalkoznának a termelésre, állattartásra; ha ugyan lennének még ilyenek falun, hiszen már a kerteket se nagyon művelik. Ez a magyar valóság, régebben nagyon jól éreztük magunkat a magyar vidéken, mára sok minden megváltozott. Nagyon nagy a baj...
A bábonyi gazdák az agrárkamarai választások ellen is fölemelték a szavukat, mondván, az ígéretekkel ellentétben nem alulról, hanem fölülről szerveződik. Jól rímelnek erre is az ex államtitkár kaposvári szavai: – Alulról próbáltuk meg fölépíteni a vidék, a parasztság számára, de valami egészen más lett belőle. Ezt a szervezetet is fölülről hozzák létre, a helyieknek semmi közük hozzá. A kistermelők azt se tudják, kik vannak a megválasztandó listán, ha meg mégis ismerik őket, bár ne ismernék... Olyanok kerülnek a vezetésbe, például a Magosz embereiként, akik nem a kistermelők, a vidéki parasztság érdekeit képviselik. Hát hogyan képviselné a néppárti vidékstratégiát egy zrt.-vezető, vagy azok, akik elhappolják a földeket a helyi családi gazdálkodók elől"
Ángyán azt az elképzelést is kritizálta, hogy a földtulajdonlást és használatot véleményező helyi földbizottságokat is a lehető legtávolabb akarják tartani a helybéli gazdáktól. – A Magosz legújabb javaslata szerint ezek a bizottságok nem a településeken jönnének létre (a Magosz szerint helyben nem képesek szakszerű döntést hozni), hanem járási szinten, a létrejövő kamarák járási szintjére tolnák el.
Nem adja fel, árulta el a fórumon, s érzékeltetve szélmalomharcát, azzal példálózott Ángyán: név szerinti szavazást kért azzal kapcsolatban, hogy a szövetkezés, a családi gazdaságok kedvezményezettsége kerüljön az alaptörvénybe, vagy az integrátorokra, a „Csák Mátékra” épülő termelés. – Borzasztó volt megélni, hogy a frakcióm az MSZP-vel együtt szavazott. Hárman voksoltunk a szövetkezésre, rajtam kívül Bencsik János és Kővári Ákos. Mégsem adom fel, mert nem magamért csinálom, hanem a vidéki kisemberekért, ki képviselné az érdekeiket, ha én se lennék ott"
Köldökzsinóron szívják a vérüket, állítja Gőbölös gazda, aki már föladta álmait
Szívják a termelők vérét, pókszerűen átszövik az országot, ki se lehet kerülni őket, a vidékből élnek, nem is akárhogyan, persze hogy féltik a pozíciójukat – így látja a kis mezőgazdasági termelőket összefogó integrátorokat a kadarkúti Gőbölös György. Nemrég írtuk meg, hogy míg Ángyán József ex államtitkár a nagy integrátoroktól félti a hazai agráriumot, addig az integrációval is foglalkozó, de az Ángyán által emlegetett nagyoknál jóval kisebb volumenű ordacsehi Balaton-Agrár Zrt. elnöke arról beszélt: összefogás nélkül a kistermelők nem tudnának érvényesülni a piacon.
– Az alacsony jövedelmezőség miatt a termelő nem tudja kikerülni az integrátort, mert nincs rá fedezete – teszi hozzá Gőbölös György, aki korábban 140 hektáron gazdálkodott, a földre alapozta családja jövőjét, mára azonban ezt föladta, már a fiai sem gazdálkodnak, hanem külföldre mentek dolgozni. – Az Antall-kormány idején magára hagyták a parasztságot; kimérték a földeket, az állam azonban kivonult a mezőgazdaságból. Odaadta a 10-50 hektár földeket, amiket a megjelenő integrátorok lassanként fölvásároltak a termelőktől; ha nem semmizik ki akkor a parasztságot, hanem segítik, ma nem volna szükség integrátorra. Aki „köldökzsinóron” tartja a gazdálkodót, éppen annyi profitot hagy nála, hogy ne kelljen fölszámolnia a termelést, neki tudjon kezdeni a következő évnek is. Normális megélhetést azonban ez nem ad. Ezért számoltam fel én is a gazdaságunkat; azért nem dolgozunk, hogy mások járjanak jól a munkánk révén.
Kormányzati segítség egyik oldalról sem érkezett az elmúlt huszonhárom évben a kadarkúti gazda szerint, ígéretekkel ámították csak a vidéket. – Most is azt mondják, fölvirágoztatják a vidéket, újraindítják a termelést a kis, családi gazdaságokban. Ángyán József jól látja, hogy mi lenne a jövő útja, de föld nélkül nehéz lesz. Ami eladó föld volt, azt mára mind fölvásárolták, köztük nagyon sok külföldi. Ma már késő, nincsenek értékesíthető földek a mi környékünkön sem, van viszont hatezer hektárral bíró földbirtokos is, aki mindössze tíz embernek ad munkát. Újra földhöz kéne juttatni azokat, akik vállalkoznának a termelésre, állattartásra; ha ugyan lennének még ilyenek falun, hiszen már a kerteket se nagyon művelik. Ez a magyar valóság, régebben nagyon jól éreztük magunkat a magyar vidéken, mára sok minden megváltozott. Nagyon nagy a baj...
Cikk megjelenésének dátuma: 2013. 03. 01.