Ma, amikor a
magyar vidék sorsa dől el évtizedekre, veszélyesnek tűnik a földtulajdon
kérdését felvetni. Ma mindenki tulajdont akar, a nagybirtokosok és a családi
gazdálkodók egyaránt. Nem kérdés, hogy a cél azok földhöz juttatása, akik ott
laknak, valamint tudnak és akarnak földet művelni, és munkával akarnak kenyeret
keresni. A szocializmus hiteltelenné tett mindenfajta közösködést, még azt is,
aminek van értelme - lásd a szövetkezést. Hozzátehetnénk, hogy a kapitalizmus,
amiből már 20 év friss tapasztalatunk van, szintén bebizonyította, hogy távol
van egy igazságos rendszertől, a liberális dogma a piac önszabályozó
képességéről nem több, mint ideológiai frázis.
A mai vad
és szabályozatlan kapitalizmus tendenciája a tőkekoncentráció, mely az óriás
magántulajdonú vállalkozásoknak kedvez, és monopolhelyzetre,
profitmaximalizálásra, valamint annak az országból való kivonására törekszik.
Senki nem akar a marxista megoldáshoz, az állami földosztáshoz visszatérni,
hanem a gazdák tulajdont akarnak.
Hogyan
lehet a piaci viszonyok közt egy megfelelő szociális földreformot végrehajtani,
mely a tulajdont megfelelően rendezi, úgy, hogy ne keletkezzen munka nélküli
jövedelem, és a föld felett az rendelkezzen, aki képes azt jól megművelni, és a
földet nem spekulációra akarja használni"
Ehhez a
tulajdon kérdését mélyebben kell átgondolni.
A
magántulajdon előnyeit megtartó, de antiszociális tulajdonságait kigyomláló
megoldásra van szükség. Ez a használati tulajdon.
A használati
tulajdon nem új találmány, számos formája ismert és jól működik.
Egyik
formája a haszonbér, melyet a közösség ad ki és von vissza. Ennek egy
Magyarországon korábban létező, de mára teljesen eltüntetett formája a
közbirtokosság intézménye. A föld a falu (önkormányzat) közös tulajdonában van,
bérlője saját munkája ellenértékét megkapva, bérlet formájában haszon-kiegyenlítést
fizet a közösségnek. A székelyföldi falvak ma is közbirtokosságokat
működtetnek. Romániában nincs központi normatíva, a falvak nem kapnak semmit,
tehát ha jól működik a közbirtokosság, a falu intézményei működtethetőek, mert
van forrás. Székelyföld számos falvában a közbirtokosság jóvoltából működik az
önkormányzat, idősgondozás, óvoda, közétkeztetés. Magyarországon az
önkormányzatoknak nincs tulajdona, mely bevételt hozna. Eladták, felélték, és
várnak a központi költségvetésre, hiába.
Soha nem volt
lehetőség kínálkozik ma az önkormányzatok földtulajdonhoz juttatásával.
A föld
kiadásáról és visszavonásáról a helyi közösség kell döntsön. Ehhez szükségtelen
a föld magántulajdona.
Sokan
emlegetik a Szent Korona Tant, de anélkül, hogy korszerű tartalommal meg tudnák
tölteni. Pedig kézenfekvő a megoldás. A földet nem szabad magántulajdonba adni,
csak használati tulajdonba. A föld a Korona (az állam) tulajdona marad. Mielőtt
a liberális sajtó elkezdene misztikus magyarkodásról huhogni, meg kell
jegyezni, hogy a liberális kapitalitzmus őshazájában, Angliában nincs
magántulajdonú föld. A föld a Korona tulajdona, csupán használatba kaphatja az,
aki használni akarja. Ez a "freehold" intézménye. Nálunk ezt a szerepet
pillanatnyilag az Állami Földalap tölti be.
Ha a használati
tulajdon működtethető, akár különböző tulajdonformáknak a helyi adottságoknak
megfelelő mixében jelenhet meg, melyben szerepet kaphat a meglévő
magántulajdon, az Állami Földalapból az önkormányzat számára kiadott
közbirtokosság és/vagy a vállalkozásoknak kiadott használati tulajdon,
egymással nem konkurálva. Felmérhetetlen előnyök számazhatnak abból, ha a föld
megszerzéséhez nincs szükség tőkére. Ez az alábbi, 1991-ben született, de
aktualitásából cseppet sem vesztett, vitaindító írás bátor továbbgondolásával
kiderülhet. Jövőre már késő lesz.
2011.
szeptember
Ertsey
Attila
elnökségi
tag
Élőlánc
Magyarországért
Kálmán
István
A földkérdésről
Aki ma
mezőgazdasági termeléssel akar foglalkozni, annak tudnia kell, hogy ehhez nem
elegendő, ha pusztán szaktudással, hozzáértéssel rendelkezik; elengedhetetlenül
szükséges egy olyan gazdasági struktúra is, ami biztosítja, hogy termékeit a
megfelelő áron el tudja adni, s így munkájának értelme lesz. A mezőgazdaság
iparosítása, a földbirtokok kapitalizálódása, majd a bolsevizmus módszereivel
véghezvitt szocializálás katasztrofális állapotokhoz vezetett a mezőgazdaságban
is. Biztos vagyok abban, hogy a termőföld megművelésének legmodernebb jövőbeli
módja a biodinamikus gazdálkodás. Elterjedésének és rentábilissá válásának
azonban alapvető feltétele a földtulajdon jelenlegi formájának megváltoztatása,
és egy új, az állami befolyástól és irányítástól megszabadított gazdasági
struktúra megteremtése. Itt, Kelet-Közép-Európában még mindig megvan az
egyszeri lehetőség
egy olyan radikális változtatásra, melyhez a Nyugatnak még hosszú időre van
szüksége. Arra még bőven van időnk, hogy kidolgozzuk a mezőgazdasági művelés
legjobb módszereit, a megfelelő intézmények, társadalmi formák megteremtése
azonban nem tűr halasztást. Ha élni akarunk a történelmi sorsforduló adta
lehetőségünkkel, két dolgot meg kell tennünk: levonni a bolsevizmus
konzekvenciáit és elutasítani a nyugati ideológiát. A bolsevizmusból
megtanultuk, hogy a "társadalmi" tulajdon: "gazdátlan" tulajdon, a
...fosztogatásból osztogatás" rendszerében a föld senki földje. De a
tapasztalatok azt is lehetővé teszik, hogy ne térjünk vissza az évezredes
bálványimádáshoz, a privatizációhoz [privare (lat.) = rabolni], hanem a
magántulajdon szentségének idolja helyett a szociális igazságosság legyen a
társadalmi-gazdasági valóság megformálásának forrása.
A föld nem
emberi munka eredménye, hanem adott a számunkra, ezért az egész társadalom
rendelkezésére kell állnia. A földet azonban nem az egész társadalom, nem is az
állam műveli meg. A földet csak azok tudják megművelni, akik ehhez értenek,
akik képességeiket ezen a területen akarják használni és továbbfejleszteni. Ezt
azonban csak akkor tudják megtenni, ha a föld felett rendelkezési joguk van. Ez
nem a társadalommal szemben támasztott igényből, hanem a társadalom
megbízásából keletkező jog. Nem foglalkozhat egy közösség minden tagja a rá eső
földhányad megművelésével. A közösség a teljes földterület művelési
(használati) jogát azokra az emberekre vagy embercsoportokra bízza, akik
gazdálkodóként képességeiket, hozzáértésüket a közösség számára
legeredményesebben gyümölcsöztethetik. Ha ők tehát a földet mezőgazdasági
művelés (vagy a telkeket ipari termelés) céljára használják, akkor a
munkamegosztásos gazdaságban tevékenységük reális eredményeként termékek és
szolgáltatások jönnek létre. Hogy a közösség ne szenvedjen kárt amiatt, hogy a
földet (telket) jogszerűen egyes emberek használatába adta, ezért a
használóknak "haszon-kiegyenlítést" kell fizetniük. A rendelkezési jognak
feltétlen és kizárólagos jognak kell lennie, vagyis a közösség nem szólhat bele
a használók gazdasági tevékenységébe. A közösségi jogot csak nagyon általánosan
lehet megfogalmazni, mint pl. művelési kötelezettség, fenntartási
kötelezettség, az egyéni gazdálkodás fölött álló, az egész közösséget érintő
tervek figyelembe vétele stb. A rendelkezési jog csak a használat idejére
érvényes, ennek megszűnésével a földet ellenszolgáltatás nélkül másik
használónak kell átengedni. A föld ily módon eladhatatlan, közgazdasági
értelemben nem lehet áru. Az átadásról dönthet maga a használó, vagy a
közösségnek egy olyan intézménye, melyben maguk a gazdálkodók
- és nem a
gazdaságon kívül állók - vesznek részt. A közösségnek nem kell korlátoznia az
előző használó továbbadási jogát, ha nincs egy fölérendelt szempont. Az
átadásnál nem vagyoni érték cserél gazdát, így spekuláció sem jöhet létre
(föld, telek vagyon jogilag nem adható el és nem örökölhető). A
...haszon-kiegyenlítés...-ből származó jövedelem a közösségé (nem az államé!) és
olyan kiadások fedezésére szolgálhat, melyeknek nincs bevétele (pl.
infrastruktúra, iskola, faluház stb.)
Nem produktív
célokra történő felhasználás esetén (pl. lakótelek) szintén kell kiegyenlítést
fizetni, ennek nagysága szociális szempontok szerint differenciálható. A föld
vagy telek rendelkezési jogának átruházásakor a ráépített ingatlanok is az új
használóhoz kerülnek, ezek azonban magától értetődően eladhatók. Ha a közösség
valakitől visszavonja a rendelkezési jogot, akkor kártalanítania kell.
A
...haszon-kiegyenlítés" minden adót szükségtelenné tesz. A föld, telek
eladhatatlansága egyenlő versenyfeltételeket biztosít, mert a föld maga nem
jelent költségtényezőt. A haszon-kiegyenlítéssel megszűnik a földjáradék, Mint
munkátlan jövedelem.
A pénztőke nem
tud berekesztődni a földbe, csökkentve ezzel a vásárlóerőt és fölgyorsítva az
inflációs folyamatot. A föld nem tőke, így hitel esetén nincs szükség
biztosítékra. Vagyoni fedezetű reálhitel helyett személyi hitel van, ami minden
esetben feltétlenül olcsóbb, mint a reálhitel.
Kiegészítő
szempontok:
A föld
vagyonjoga helyett annak használati tulajdonát biztosító szociális földtörvény
csak akkor születhet meg, és válhat gyakorlattá, ha a lakosság többsége meg van
győződve ennek szükségszerűségéről. Azonban a gyakorlati lépések megkezdésének
és a felvilágosításnak együtt kell történnie:
- a magántulajdon szentsége a jövő
számára már nem praktikus gondolat, hanem idejétmúlt nyugati ideológia;
- a magántulajdon és "társadalmi...
tulajdon által okozott visszásságokat láthatóvá kell tenni, hogy az emberek
észrevegyék: az ideológiák dialektikus szembeállítása (magántulajdon-társadalmi
tulajdon; piacgazdaság-tervgazdaság stb.) akadályozza meg őket abban, hogy
értelmes cselekvésbe kezdjenek;
- a politikusoknak és szakértőiknek
szorosabban együtt kell működniük a nyilvánossággal, a hatalmi harcok helyett
vissza kell térni a fórum-találkozásokhoz és kerekasztal-megbeszélésekhez.
Ehhez a nyilvánosságnak nagyobb nyomást kell gyakorolnia a pártokra. Csak ezen
a módon lehetséges, hogy a törvényhozás a lakosság tudatállapotának megfelelően
hozzon törvényeket és nem absztrakt ideológiai elvekhez alkalmazkodjon vagy
külső nyomásnak vesse alá magát, amivel a lakosságban az egészséges érzéseket
megbénító szorongást kelt.
Egészséges
társadalmi változás nem jöhet létre kívülről, adományként, hanem csak az egész
nép folyamatos küzdelmének eredményeként. A múlt tapasztalataiból belátható a
fejlődés iránya: az állam fokozatos kivonulása a gazdaság és a kultúra egész
területéről, a gazdaság és kultúra önrendelkezésének megteremtése. Ehhez "nem
több piacra, hanem új eszmékre" van szükség.
(Az l991. január 23-án a Gödöllői Agrártudományi Egyetem a Bio-gazdakör tanfolyamán elhangzott előadás szövege.)
© 2013 Kié legyen a föld?