A földtulajdonról

Ma, amikor a magyar vidék sorsa dől el évtizedekre, veszélyesnek tűnik a földtulajdon kérdését felvetni. Ma mindenki tulajdont akar, a nagybirtokosok és a családi gazdálkodók egyaránt. Nem kérdés, hogy a cél azok földhöz juttatása, akik ott laknak, valamint tudnak és akarnak földet művelni, és munkával akarnak kenyeret keresni. A szocializmus hiteltelenné tett mindenfajta közösködést, még azt is, aminek van értelme - lásd a szövetkezést. Hozzátehetnénk, hogy a kapitalizmus, amiből már 20 év friss tapasztalatunk van, szintén bebizonyította, hogy távol van egy igazságos rendszertől, a liberális dogma a piac önszabályozó képességéről nem több, mint ideológiai frázis.


A mai vad és szabályozatlan kapitalizmus tendenciája a tőkekoncentráció, mely az óriás magántulajdonú vállalkozásoknak kedvez, és monopolhelyzetre, profitmaximalizálásra, valamint annak az országból való kivonására törekszik. Senki nem akar a marxista megoldáshoz, az állami földosztáshoz visszatérni, hanem a gazdák tulajdont akarnak.


Hogyan lehet a piaci viszonyok közt egy megfelelő szociális földreformot végrehajtani, mely a tulajdont megfelelően rendezi, úgy, hogy ne keletkezzen munka nélküli jövedelem, és a föld felett az rendelkezzen, aki képes azt jól megművelni, és a földet nem spekulációra akarja használni"


Ehhez a tulajdon kérdését mélyebben kell átgondolni.


A magántulajdon előnyeit megtartó, de antiszociális tulajdonságait kigyomláló megoldásra van szükség. Ez a használati tulajdon.


A használati tulajdon nem új találmány, számos formája ismert és jól működik.


Egyik formája a haszonbér, melyet a közösség ad ki és von vissza. Ennek egy Magyarországon korábban létező, de mára teljesen eltüntetett formája a közbirtokosság intézménye. A föld a falu (önkormányzat) közös tulajdonában van, bérlője saját munkája ellenértékét megkapva, bérlet formájában haszon-kiegyenlítést fizet a közösségnek. A székelyföldi falvak ma is közbirtokosságokat működtetnek. Romániában nincs központi normatíva, a falvak nem kapnak semmit, tehát ha jól működik a közbirtokosság, a falu intézményei működtethetőek, mert van forrás. Székelyföld számos falvában a közbirtokosság jóvoltából működik az önkormányzat, idősgondozás, óvoda, közétkeztetés. Magyarországon az önkormányzatoknak nincs tulajdona, mely bevételt hozna. Eladták, felélték, és várnak a központi költségvetésre, hiába.


Soha nem volt lehetőség kínálkozik ma az önkormányzatok földtulajdonhoz juttatásával.


A föld kiadásáról és visszavonásáról a helyi közösség kell döntsön. Ehhez szükségtelen a föld magántulajdona.


Sokan emlegetik a Szent Korona Tant, de anélkül, hogy korszerű tartalommal meg tudnák tölteni. Pedig kézenfekvő a megoldás. A földet nem szabad magántulajdonba adni, csak használati tulajdonba. A föld a Korona (az állam) tulajdona marad. Mielőtt a liberális sajtó elkezdene misztikus magyarkodásról huhogni, meg kell jegyezni, hogy a liberális kapitalitzmus őshazájában, Angliában nincs magántulajdonú föld. A föld a Korona tulajdona, csupán használatba kaphatja az, aki használni akarja. Ez a "freehold" intézménye. Nálunk ezt a szerepet pillanatnyilag az Állami Földalap tölti be.


Ha a használati tulajdon működtethető, akár különböző tulajdonformáknak a helyi adottságoknak megfelelő mixében jelenhet meg, melyben szerepet kaphat a meglévő magántulajdon, az Állami Földalapból az önkormányzat számára kiadott közbirtokosság és/vagy a vállalkozásoknak kiadott használati tulajdon, egymással nem konkurálva. Felmérhetetlen előnyök számazhatnak abból, ha a föld megszerzéséhez nincs szükség tőkére. Ez az alábbi, 1991-ben született, de aktualitásából cseppet sem vesztett, vitaindító írás bátor továbbgondolásával kiderülhet. Jövőre már késő lesz.

 

2011. szeptember

Ertsey Attila

elnökségi tag

Élőlánc Magyarországért

Kálmán István

 

 

A földkérdésről


Aki ma mezőgazdasági termeléssel akar foglalkozni, annak tudnia kell, hogy ehhez nem elegendő, ha pusztán szaktudással, hozzáértéssel rendelkezik; elengedhetetlenül szükséges egy olyan gazdasági struktúra is, ami biztosítja, hogy termékeit a megfelelő áron el tudja adni, s így munkájának értelme lesz. A mezőgazdaság iparosítása, a földbirtokok kapitalizálódása, majd a bolsevizmus módszereivel véghezvitt szocializálás katasztrofális állapotokhoz vezetett a mezőgazdaságban is. Biztos vagyok abban, hogy a termőföld megművelésének legmodernebb jövőbeli módja a biodinamikus gazdálkodás. Elterjedésének és rentábilissá válásának azonban alapvető feltétele a földtulajdon jelenlegi formájának megváltoztatása, és egy új, az állami befolyástól és irányítástól megszabadított gazdasági struktúra megteremtése. Itt, Kelet-Közép-Európában még mindig megvan az egyszeri lehetőség egy olyan radikális változtatásra, melyhez a Nyugatnak még hosszú időre van szüksége. Arra még bőven van időnk, hogy kidolgozzuk a mezőgazdasági művelés legjobb módszereit, a megfelelő intézmények, társadalmi formák megteremtése azonban nem tűr halasztást. Ha élni akarunk a történelmi sorsforduló adta lehetőségünkkel, két dolgot meg kell tennünk: levonni a bolsevizmus konzekvenciáit és elutasítani a nyugati ideológiát. A bolsevizmusból megtanultuk, hogy a "társadalmi" tulajdon: "gazdátlan" tulajdon, a ...fosztogatásból osztogatás" rendszerében a föld senki földje. De a tapasztalatok azt is lehetővé teszik, hogy ne térjünk vissza az évezredes bálványimádáshoz, a privatizációhoz [privare (lat.) = rabolni], hanem a magántulajdon szentségének idolja helyett a szociális igazságosság legyen a társadalmi-gazdasági valóság megformálásának forrása.


A föld nem emberi munka eredménye, hanem adott a számunkra, ezért az egész társadalom rendelkezésére kell állnia. A földet azonban nem az egész társadalom, nem is az állam műveli meg. A földet csak azok tudják megművelni, akik ehhez értenek, akik képességeiket ezen a területen akarják használni és továbbfejleszteni. Ezt azonban csak akkor tudják megtenni, ha a föld felett rendelkezési joguk van. Ez nem a társadalommal szemben támasztott igényből, hanem a társadalom megbízásából keletkező jog. Nem foglalkozhat egy közösség minden tagja a rá eső földhányad megművelésével. A közösség a teljes földterület művelési (használati) jogát azokra az emberekre vagy embercsoportokra bízza, akik gazdálkodóként képességeiket, hozzáértésüket a közösség számára legeredményesebben gyümölcsöztethetik. Ha ők tehát a földet mezőgazdasági művelés (vagy a telkeket ipari termelés) céljára használják, akkor a munkamegosztásos gazdaságban tevékenységük reális eredményeként termékek és szolgáltatások jönnek létre. Hogy a közösség ne szenvedjen kárt amiatt, hogy a földet (telket) jogszerűen egyes emberek használatába adta, ezért a használóknak "haszon-kiegyenlítést" kell fizetniük. A rendelkezési jognak feltétlen és kizárólagos jognak kell lennie, vagyis a közösség nem szólhat bele a használók gazdasági tevékenységébe. A közösségi jogot csak nagyon általánosan lehet megfogalmazni, mint pl. művelési kötelezettség, fenntartási kötelezettség, az egyéni gazdálkodás fölött álló, az egész közösséget érintő tervek figyelembe vétele stb. A rendelkezési jog csak a használat idejére érvényes, ennek megszűnésével a földet ellenszolgáltatás nélkül másik használónak kell átengedni. A föld ily módon eladhatatlan, közgazdasági értelemben nem lehet áru. Az átadásról dönthet maga a használó, vagy a közösségnek egy olyan intézménye, melyben maguk a gazdálkodók

- és nem a gazdaságon kívül állók - vesznek részt. A közösségnek nem kell korlátoznia az előző használó továbbadási jogát, ha nincs egy fölérendelt szempont. Az átadásnál nem vagyoni érték cserél gazdát, így spekuláció sem jöhet létre (föld, telek vagyon jogilag nem adható el és nem örökölhető). A ...haszon-kiegyenlítés...-ből származó jövedelem a közösségé (nem az államé!) és olyan kiadások fedezésére szolgálhat, melyeknek nincs bevétele (pl. infrastruktúra, iskola, faluház stb.)


Nem produktív célokra történő felhasználás esetén (pl. lakótelek) szintén kell kiegyenlítést fizetni, ennek nagysága szociális szempontok szerint differenciálható. A föld vagy telek rendelkezési jogának átruházásakor a ráépített ingatlanok is az új használóhoz kerülnek, ezek azonban magától értetődően eladhatók. Ha a közösség valakitől visszavonja a rendelkezési jogot, akkor kártalanítania kell.


A ...haszon-kiegyenlítés" minden adót szükségtelenné tesz. A föld, telek eladhatatlansága egyenlő versenyfeltételeket biztosít, mert a föld maga nem jelent költségtényezőt. A haszon-kiegyenlítéssel megszűnik a földjáradék, Mint munkátlan jövedelem.


A pénztőke nem tud berekesztődni a földbe, csökkentve ezzel a vásárlóerőt és fölgyorsítva az inflációs folyamatot. A föld nem tőke, így hitel esetén nincs szükség biztosítékra. Vagyoni fedezetű reálhitel helyett személyi hitel van, ami minden esetben feltétlenül olcsóbb, mint a reálhitel.


Kiegészítő szempontok:


A föld vagyonjoga helyett annak használati tulajdonát biztosító szociális földtörvény csak akkor születhet meg, és válhat gyakorlattá, ha a lakosság többsége meg van győződve ennek szükségszerűségéről. Azonban a gyakorlati lépések megkezdésének és a felvilágosításnak együtt kell történnie:

-          a magántulajdon szentsége a jövő számára már nem praktikus gondolat, hanem idejétmúlt nyugati ideológia;

-          a magántulajdon és "társadalmi... tulajdon által okozott visszásságokat láthatóvá kell tenni, hogy az emberek észrevegyék: az ideológiák dialektikus szembeállítása (magántulajdon-társadalmi tulajdon; piacgazdaság-tervgazdaság stb.) akadályozza meg őket abban, hogy értelmes cselekvésbe kezdjenek;

-          a politikusoknak és szakértőiknek szorosabban együtt kell működniük a nyilvánossággal, a hatalmi harcok helyett vissza kell térni a fórum-találkozásokhoz és kerekasztal-megbeszélésekhez. Ehhez a nyilvánosságnak nagyobb nyomást kell gyakorolnia a pártokra. Csak ezen a módon lehetséges, hogy a törvényhozás a lakosság tudatállapotának megfelelően hozzon törvényeket és nem absztrakt ideológiai elvekhez alkalmazkodjon vagy külső nyomásnak vesse alá magát, amivel a lakosságban az egészséges érzéseket megbénító szorongást kelt.


Egészséges társadalmi változás nem jöhet létre kívülről, adományként, hanem csak az egész nép folyamatos küzdelmének eredményeként. A múlt tapasztalataiból belátható a fejlődés iránya: az állam fokozatos kivonulása a gazdaság és a kultúra egész területéről, a gazdaság és kultúra önrendelkezésének megteremtése. Ehhez "nem több piacra, hanem új eszmékre" van szükség.


(Az l991. január 23-án a Gödöllői Agrártudományi Egyetem a Bio-gazdakör tanfolyamán elhangzott előadás szövege.)






Cikk megjelenésének dátuma: 2011. 09. 01.

© 2013 Kié legyen a föld?