A magyar társadalom érdekeit hosszú távon a legjobban szolgáló földhasználati rendszer

Abban a kérdésben, hogy "Kié legyen a föld..."  a helyes választ akkor találjuk meg, ha a jövedelem útját követjük.

A föld ugyanis jövedelemtermelő természeti erőforrás " ráadásul  a vidéki térségek nagy részében az egyetlen és legfőbb jövedelemforrás.

Ha egy települési közösség nem rendelkezik (a helyi gazdálkodó családokon, és ezek együttműködő közösségein keresztül) jövedelemtermelő erőforrásaival - akkor ne csodálkozzunk, hogy egyre nagyobb a munkanélküliség, az elvándorlás, a segélyért sorban állók sora vidéken - és a vidékről városba áramlók miatt városon is. Ez áll a kivándorlási hullám hátterében is - hiszen aki nem talál megélhetést itthon, annak mennie kell. Ahogy az 1900-as évek elején 3 millió ember tántorgott ki Amerikába" ami lényegében a földnélküli parasztok exodusa volt . Ez a mostani is áttételesen az.

A magyar társadalom érdekeit hosszú távon a legjobban szolgáló földhasználati rendszert a jövedelem útjának elemzésével lehet kialakítani.

A vidéki közösségek fennmaradásához, fejlődéséhez ugyanis elengedhetetlenül szükséges, hogy a földből származó jövedelem helyben maradjon.

Az egy településhez tartozó termőföldek használatát ebből a szempontból kell elemezni. Fontos figyelembe venni, hogy az Európai Unióban a föld használójának nem csak a földön megtermelt terményekből van jövedelme, hanem a földhöz kapcsolódó EU-s támogatások is a föld használójához folynak be. Ezeket a forrásokat pedig az EU a vidéken élők boldogulásához való hozzájárulásként adja - éppen azért, hogy ne induljanak el a városokba. A mindenkori  nemzeti kormányok felelőssége, hogy erre - és ne az ellenkezőjére fordítsák.

Így tehát az optimális eset az, ha a településhez tartozó termőföldek helyi családok és együttműködő közösségeik kezében vannak, mert így a jövedelem helyben marad, helyben adózik, helyben képez vásárlóerőt, helyben indít meg egy egészséges gazdaságfejlesztési folyamatot a mezőgazdasághoz kapcsolódó tevékenységekkel. Közösséget, kultúrát teremt, mely aztán érdemessé teszi a települést arra, hogy vendégeket lásson, helyi turizmust építsen ki. Egy ilyen rendszerben a fiatalok számára vonzó, élő közösség, sokszínű és gyarapodó munkalehetőség keletkezik - melynek eredményeként megszűnik az elvándorlás, sőt városi fiatalok számára is vonzóvá válik a vidéki élet. Így városon is enyhülhet a zsúfoltság, a munkanélküliség, a kilátástalanság.

Ha ugyanezek a földek a helyiek számára ismeretlen tőkés társaságok, új nagybirtokosok, spekulánsok, vagy külföldiek kezében vannak, a helyi társadalom jövedelem nélkül marad - eszköztelenné, gyökértelenné válik. A nagybirtokról ismeretlen helyre vándorol a jövedelem, nem helyben adózik. A település egyre nagyobb gondokkal küzd, mert egyre inkább állami segítségnyújtásra szorul (ÖNHIKI). 

A települést és lakóit közpénzekből kell támogatni ... egyre növekvő számú munkanélkülinek "kényszermunkát" szervezni - ez pedig morálisan, társadalmi és gazdasági szempontból is egyre nehezebben fenntartható.

Felelős döntéshozóinknak - akiket a közérdek maradéktalan képviseletével bíztunk meg - ezekkel a kérdésekkel kell szembenézni, amikor döntéseiket meghozzák.

Kishantos, 2014. január 9.

                                                                                               Ács Sándorné

                                                                     agrármérnök, környezetvédelmi szakmérnök