A vidék ősi igazsága
Június 29-én este 18 órakor avatják fel a kulák áldozatok emlékművét Bugyi községben a helyi és térségbeli gazdák. Nagy esemény lesz, már csak azért is, mert az avatás hosszú és küzdelmes folyamat eredménye. Egy folyamaté, ahol több mint két évtizeddel a rendszerváltás után is mindig valamilyen látható vagy éppen kevésbé látható, de annál jelentősebb akadály gördült, néha a legváratlanabb irányból. A szobor az említett gazdák önerejéből született, saját kezdeményezésükre, de még így is akad köztük olyan, aki talán vissza is táncolna, ha nem sodorná magával a többi, mert hátha baj lesz még ebből, hiszen régi sebeket tép fel az emlékmű.
A kulákokkal, s a kuláknak nyilvánított személyekkel nagyon elbánt a Rákosi-rendszer, a bőrükre égetett bélyeget azonban így vagy úgy, de még a nyolcvanas években is viselniük kellett. Ezek az emberek s ezek a családok főhajtást érdemelnek az utókortól, ezzel együtt azonban az emlékműavatás sokkal távolabbra mutat saját jelentőségénél. Kiáltássá formálják a viszonyok és a körülmények, kiáltássá, amelyben a magyar vidék ősi igazságát követeli. Azt az igazságot, amelyet sem 1848, sem a Horthy-korszak nem adott meg a falunak, az átfogó földreformot. A második világháború utáni földosztások pedig csak arra voltak jók, hogy a kommunista párt beférkőzzön a magyar paraszti társadalomba, s megpróbálja megszerezni a szavazatait, hogy majd aztán az erőszakos kollektivizálással letaroljon mindent, amit a magyar vidék jelent, ideértve hagyományt és kultúrát is.
A vidéki társadalom ma is földet kér, ha úgy tetszik, földet követel. Ha vannak hibák, s esetleg részrehajlások a földbérleti pályázatoknál - márpedig vannak, ahogy erről Ángyán József is több ízben részletesen beszámolt ", akkor azok előbb-utóbb nemzetpolitikai tévedéssé érnek. Amennyiben nem javítják ki őket. Ha lehet, ma még aktuálisabb ugyanis az "átfogó földreform" ügye. Nemsokára lejár a külföldiek földvásárlási moratóriuma, s addig mindenképpen magyar kézbe kellene adni a magyar termőföldet. Csakis ez lehet ugyanis a külföldről meginduló spekulációs rohammal szembeni védekezés alapköve.
Magyar kézbe adni, de ezen belül sem mindegy, hogyan. Mert a földet elvileg megvédhetnék a mezőgazdaságban érdekelt nagyüzemek és nagyvállalkozók is, de nem lehet cél annak a nagy latifundiumokon nyugvó, dél-amerikai modellnek a hazai adaptációja, amely odaát hihetetlen mértékű társadalmi és politikai válságokhoz vezetett. Ráadásul ez a képlet kizárja a társadalom jelentős részét az aktív és innovatív tevékenységből, a döntési lehetőségekből, s a velük járó felelősségvállalásból. Ez nemcsak azt jelentené, hogy egyszerű bérrabszolgává válna a magyar vidék lakossága, de elképesztően negatív mentális károkat is okozna. Még a jobboldalon is van olyan, akit ez nem érdekel, akiben erősebb az elithez tartozás vágya, mint bármi más, legyen szó akár a nemzet sorsáról. Mellesleg épp a szocialistákra jellemző ez a beállítódás. Gőgös Zoltán, az MSZP egykori mezőgazdasági államtitkára sokat ágál manapság bizonyos földbérleti anomáliák ellen a parlamentben. Neki persze csak egy problémája van, hogy ezek a hibák és tévedések nem a szocialista zöldbárók előnyére történnek. Mert az ő korszakában arra történtek.
Orbán Viktor a minap nyomatékosan kijelentette, hogy a kormány a gazdákat és a családi gazdaságokat támogatja, s bár nem kérdőjelezi meg a nagyüzemek létjogosultságát, de nem szán kitüntetett szerepet nekik. Világos beszéd. Az efféle szavak és tervek miatt lettek a gazdák Orbán Viktor, a "közülük és közibük való vidéki ember" feltétlen és odaadó hívei. Ne beszéljünk mellé! Ha a Fidesz és erősödő holdudvara nem érti meg a földdel és a magyar faluval kapcsolatos összefüggéseket, akkor nem csak Orbán alól szalad majd ki 2014-re az ősi jussára váró vidék.
Sinkovics Ferenc
A kulákokkal, s a kuláknak nyilvánított személyekkel nagyon elbánt a Rákosi-rendszer, a bőrükre égetett bélyeget azonban így vagy úgy, de még a nyolcvanas években is viselniük kellett. Ezek az emberek s ezek a családok főhajtást érdemelnek az utókortól, ezzel együtt azonban az emlékműavatás sokkal távolabbra mutat saját jelentőségénél. Kiáltássá formálják a viszonyok és a körülmények, kiáltássá, amelyben a magyar vidék ősi igazságát követeli. Azt az igazságot, amelyet sem 1848, sem a Horthy-korszak nem adott meg a falunak, az átfogó földreformot. A második világháború utáni földosztások pedig csak arra voltak jók, hogy a kommunista párt beférkőzzön a magyar paraszti társadalomba, s megpróbálja megszerezni a szavazatait, hogy majd aztán az erőszakos kollektivizálással letaroljon mindent, amit a magyar vidék jelent, ideértve hagyományt és kultúrát is.
A vidéki társadalom ma is földet kér, ha úgy tetszik, földet követel. Ha vannak hibák, s esetleg részrehajlások a földbérleti pályázatoknál - márpedig vannak, ahogy erről Ángyán József is több ízben részletesen beszámolt ", akkor azok előbb-utóbb nemzetpolitikai tévedéssé érnek. Amennyiben nem javítják ki őket. Ha lehet, ma még aktuálisabb ugyanis az "átfogó földreform" ügye. Nemsokára lejár a külföldiek földvásárlási moratóriuma, s addig mindenképpen magyar kézbe kellene adni a magyar termőföldet. Csakis ez lehet ugyanis a külföldről meginduló spekulációs rohammal szembeni védekezés alapköve.
Magyar kézbe adni, de ezen belül sem mindegy, hogyan. Mert a földet elvileg megvédhetnék a mezőgazdaságban érdekelt nagyüzemek és nagyvállalkozók is, de nem lehet cél annak a nagy latifundiumokon nyugvó, dél-amerikai modellnek a hazai adaptációja, amely odaát hihetetlen mértékű társadalmi és politikai válságokhoz vezetett. Ráadásul ez a képlet kizárja a társadalom jelentős részét az aktív és innovatív tevékenységből, a döntési lehetőségekből, s a velük járó felelősségvállalásból. Ez nemcsak azt jelentené, hogy egyszerű bérrabszolgává válna a magyar vidék lakossága, de elképesztően negatív mentális károkat is okozna. Még a jobboldalon is van olyan, akit ez nem érdekel, akiben erősebb az elithez tartozás vágya, mint bármi más, legyen szó akár a nemzet sorsáról. Mellesleg épp a szocialistákra jellemző ez a beállítódás. Gőgös Zoltán, az MSZP egykori mezőgazdasági államtitkára sokat ágál manapság bizonyos földbérleti anomáliák ellen a parlamentben. Neki persze csak egy problémája van, hogy ezek a hibák és tévedések nem a szocialista zöldbárók előnyére történnek. Mert az ő korszakában arra történtek.
Orbán Viktor a minap nyomatékosan kijelentette, hogy a kormány a gazdákat és a családi gazdaságokat támogatja, s bár nem kérdőjelezi meg a nagyüzemek létjogosultságát, de nem szán kitüntetett szerepet nekik. Világos beszéd. Az efféle szavak és tervek miatt lettek a gazdák Orbán Viktor, a "közülük és közibük való vidéki ember" feltétlen és odaadó hívei. Ne beszéljünk mellé! Ha a Fidesz és erősödő holdudvara nem érti meg a földdel és a magyar faluval kapcsolatos összefüggéseket, akkor nem csak Orbán alól szalad majd ki 2014-re az ősi jussára váró vidék.
Sinkovics Ferenc
Cikk megjelenésének dátuma: 2012. 09. 14.
Cikk forrása