Kedden elindult a Pesti Központi Kerületi Bíróságon az első per, amelyet a Kishantosi Mintagazdaság indított a Nemzeti Földalapkezelővel (NFA) szemben. Ez az eljárás már nem csak ideiglenes, birtokvédelmi intézkedésért folyik, az egykori biogazdaság érdemben vitatja azokat a pályázatokat, amelyekkel más bérlők kezébe játszották át két évtizede gondozott földjeit.

Egy halom pdf nehezíti a kutakodást

Az NFA, illetve a védett területeket kezelő nemzeti parkok igazgatóságai a mai napig igyekeznek titokban tartani, pontosan milyen szempontok szerint döntöttek az állami földek bérletére benyújtott pályázatokról. A tisztánlátást nehezíti, hogy az NFA folyamatosan megtagadta az adatkérések teljesítését, majd egy tavalyi kormányrendelet alapján visszaküldték a nem nyertes pályázatokat – vagyis gyakorlatilag lehetetlenné tették, hogy utólag össze lehessen vetni azokat a győztesekével.

Mint arra Sallai Róbert Benedek LMP-s képviselő kedden felhívta a figyelmet, az NFA honlapja sem könnyíti meg a kutakodást: mivel nincs kereshető adatbázis, csak beszkennelt, pdf-formátumban feltöltött dokumentumok sokasága, az iktatószámok alapján, egyenként kell összevetni a győztest kihirdető határozatokat a pályázókkal. Emiatt csak nagyon aprólékos munkával – ilyet végzett az exfideszes Ángyán József korábbi vidékfejlesztési államtitkár – lehet megtudni, hogy egy-egy személy vagy cég összesen mekkora területet bérelhet.

A honlapon egyébként is csak a győztes pályázók alapvető adatai, illetve nyilatkozata szerepelnek, a lényeg, a gazdálkodási terv nem. Az eddig nyilvánosságra került adatok alapján – amelyeket Szabó Rebeka, korábbi PM-es képviselő hosszú pereskedés után megkapott az NFA-tól, illetve amelyekbe Sallai képviselőként betekinthetett a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságán – ezek a gazdálkodási tervek döntötték el, ki kaphat meg egy-egy darab földet: a maximálisan megszerezhető 300 pontból 150-et lehetett ezek alapján szerezni, teljesen szubjektív értékelés alapján.