A SZIE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet kivégzésére

„Elsõ keresztelés itt az elõtti életbeni temetés,

s az itti temetés túl keresztelés... s minden létalakból

az abban készült azon léti érzékeken felüli finomat

szabadítja ki a halál...” Bolyai Farkas

Csendben múlt ki tegnap, 2014. szeptember 30-ával a rendszerváltás egyik szépreményű gyermeke, az Ángyán József és munkatársai által létrehozott gödöllői Környezet és Tájgazdálkodási Intézet, elkötelezett agrárértelmiségiek generációinak Alma Matere.

Nem a gyász helye ez, hanem a mérleg megvonásáé.

Mert sokan temetni szeretnék ezt az intézetet. A politikai korrektségre utasított egyetemi hallgatók ma csendes gyertyagyújtásra gyűltek össze. Azzal, hogy a HÖK elfogadta a rektor utasítását a visszafogott vélemény-nyilvánításra, maguk gyakoroltak öncenzúrát és mondtak le önként az egyetem autonómiájáról, melyhez a Középkor óta elvben joga van az „egyetemi polgároknak”, de amihez ma nincs joguk a magyar hallgatóknak, akik csak hallgatók, nem polgárok.

Lemondtak róla, gyáván. És elfogadták a hivatalos érvelést, miszerint: „a KTI nem fog megszűnni, csak szerkezeti átalakuláson megy át…” Ezzel nemcsak kollaboránssá váltak ők is, hanem elárulták volt oktatóikat, elfogadták, hogy ma politikai bosszúként ki lehet nyírni egy köztiszteletben álló professzort, s ezzel elfogadták azt is, hogy a magyar parasztságot le lehet törölni a Föld színéről. Ők tehetnek róla" Nem hiszem. Ezt tanulták el környezetüktől és a döntést legitimáló oktatóktól. Hogy nem Ángyán Józseftől, az biztos.

Ezzel megszűnt egy termékeny és sikeres szellemi műhely, ami valóban szabad elhatározásból, szerencsés csillagzat alatt született, a szakma színe-java által. Egy sötétedő korszakban szüntetik meg azok, akik az elmaradt rendszerváltásra is végső zárópecsétet kívánnak ütni.

Szomorú mérleg.

S ha összevetjük azzal, hogy az Ángyán József által kidolgozott Vidékstratégia ma már csak papíron létezik, a saját lábára álló vidék helyét a kapitalista tömegtermelés agrárbiznisze foglalja el,  nincs okunk vidámságra. S ha megnézzük, mi történt a Vidékstratégiában javasolt ökológiai mintagazdaságok létrehozatala helyett az egyetlen ilyen gazdasággal, Kishantossal, akkor láthatjuk, hogy ez a folyamat nem hiba, hanem eredmény.

Poroljunk le egy 1990-ben született írást, emlékezzünk arra az időre, amikor a KTI is fogant. Részlet a Kós Károly Egyesülés alapítói nyilatkozatából, a szerzők egyike Makovecz Imre:

„A nemzetmentés és országépítés vállalkozása a búzatermesztéstől a honvédelemig, az oktatástól a vízgazdálkodásig, csak az egész nép vállalkozásaként életképes.(…)

Semmiféle elit: sem a hatalmi, sem a gazdasági, sem az intellektuális elit nem lehet képes ennek az országméretű vállalkozásnak az iniciálására, megszervezésére és hordozására. Nem absztrakt vitákra van szükség, hanem olyan közélet kiformálására, amelyben a nép minden tagja átérezheti, hogy szükség van az ő személyes vállalkozására is.”(…)

„amíg vetőmagvakból nem válunk önellátóvá, addig a magyar nép bármikor zsarolható az éhínséggel.”(…)

Pénzügyi nehézségeink miatt nem adhatjuk el az országot.(…)

Nagy a kísértés a vállalkozások szabadabb lehetőségeinek csoportérdekek szerint való manipulálására. Annak, ha ez a szellem felülkerekedik, gyilkos következményei lesznek: újra létrejön a százezer dőzsölő és tízmillió nyomorgó országa.”

Nézzünk körül: ez történt.

A KTI kivégzése jeladás a hatalom részéről: bármit megcsinálhatunk veletek.

De üzenjük: még élünk néhányan, akik nem akarjuk, hogy így legyen. Akik ma a Vidék ellenében átálltak a Tőke oldalára,  szociális robbanás felé manőverezik az ország hajóját.

A felülről vezérelt társadalom-átalakítás ideje régen lejárt. A pártok ideje is lejárt.

Az országot egy újraszülető népmozgalom kell, hogy kezébe vegye. Minél később teszi, annál fájdalmasabb lesz.

Nekünk ezt üzeni a KTI halála.

2014. október 1.

Tisztesség és Emberség Szövetsége – Élőlánc Magyarországért