Borsodi Mezőség

Borsodi Mezőség: az első körös földbérleti pályázatok megsemmisítése és a "lezsugázás... új rendszere Csák Máté földjén

A Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzetben és puffer-területén, a Mezőcsáti Kistérségben az illetékes Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) és a helyi társadalom közel két évtized alatt korrekt, kölcsönösen eredményes együttműködést alakított ki. A kistérségben erre az együttműködésre alapozva tudatos vidékfejlesztési program zajlott. E program sikerének is egyik fontos alapfeltétele volt, hogy a termőföld és az egyéb helyi erőforrások a helyi közösségek, a helyben lakó gazdálkodó családok kezében és használatában legyenek. Éppen ezért a vidékfejlesztési tárca vezetése a földbérleti viszonyok átalakítási folyamatában a térséget kezdetektől "zászlóshajónak" tekintette, ahol példa értékkel tervezte megkezdeni a visszavett állami földterületek helyi gazdálkodó családokhoz, helyi közösségekhez juttatását.

Ennek egyik legkomolyabb akadálya éppen az volt, hogy az állami tulajdonú területek kezelője, a BNPI 1995-ben az állam és a helyi közösség szempontjából igen előnytelen, hosszú - 20 éves - futamidejű haszonbérleti szerződést kötött 4.200 hektárnyi területre a részben olasz tulajdonosi hátterű Mariano Kft- vel. A társaság a piaci ár töredékéért bérelte a területet, egy részéért 100 Ft/ha/év bérleti díjat fizetett, a nagyobbik részét térítés nélkül használta. Emellett a cég a természetvédelmi feladatait sem látta el, ennek ellenére a területek után csak az utolsó 4 évben összesen több mint 800 millió Ft támogatáshoz jutott.

A Magyar Állam mindezek miatt mintegy 10 éven keresztül perben állt a céggel, amely a jog minden eszközét kihasználta a bírósági döntés elodázására, és talán az állam sem tett meg mindent jogai érvényesítéséért. A 2010-ban alakult új polgári kormányzat és a tárca az esetet precedensértékűnek tekintette, és komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a területet használó, spekuláns tőkés társaságtól valamint a hozzá kapcsolódó - nagyrészt átláthatatlan, ám részleteiben a helyi közösség által jól ismert - gazdasági és politikai érdekkörtől és hálózatától visszaszerezze, és ígéreteinek megfelelően a helyi közösségnek visszajuttassa. Az ügyet magam is az ország tényleges rendszerváltó megújításának, a vidék talpra állításának, a helyi gazdaság és társadalom megerősítésének mintapéldájaként tartottam számon, és a VM legfelső vezetése is hosszú időn keresztül így kezelte.

Az események akkor gyorsultak fel, amikor 2011 júniusában a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletében semmisnek nyilvánította a Bükki Nemzeti Park és a Mariano Kft. között 1995-ben létrejött földbérleti szerződést. A példa értékű ítéletet követően erőteljes gazdasági és politikai "lobbi-tevékenység" indult, és a tárcára is komoly nyomás nehezedett, hogy egyezzen meg a Kft-vel.  Ám némi belső feszültség - a Környezetügyi Államtitkárság megegyezést kezdeményező felvetése - után az az általam is a leghatározottabban szorgalmazott döntés született, hogy a nyomás ellenére sem alkudozunk a pervesztes Kft-vel, hanem a visszaszerzett területeket pályázati úton az arra hosszú ideje váró, helyben lakó, gazdálkodó családoknak adjuk tartós bérbe.

Az első földbérleti pályázat példának szánt előkészítése és lebonyolítása érdekében a Vidékfejlesztési Minisztérium vezetése az alábbi fontosabb intézkedéseket hozta, lépéseket tette.

"         Létrehozott egy koordinációs bizottságot, melyet a Miniszter megbízása alapján munkatársaimmal én irányítottam, de abban a kezdetektől aktívan részt vett az Illés Zoltán által irányított környezetügyi államtitkárság és annak Rácz András által vezetett természetvédelmet felügyelő helyettes államtitkársága, a Simon Attila vezette jogi helyettes államtitkárság, a BNPI, az NFA és az MVH vezetése továbbá Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos is. Kora ősszel - előbb földügyi miniszteri megbízottként, majd október 22-től kinevezett földügyi miniszteri biztosként - Szabó Csaba is bekapcsolódott a munkába.

"         A bizottság a BNPI számára azonnal feladatul szabta, hogy a helyi közösség, az érintett önkormányzatok és a Borsodi Mezőség Gazdakör Egyesület bevonásával - a törvényi feltételek és birtokpolitikai irányelveink alapján, a tárca szoros felügyelete mellett - haladéktalanul dolgozza ki a haszonbérleti pályázat feltételeit. A helyi lakosság közvetlen bevonását országos minta kísérletének is szántuk, melynek tapasztalatait az akkor előkészítés alatt álló, ősszel indítani tervezett, az NFA által koordinált új állami földbérleti pályázati rendszer kialakításánál is érvényesíteni kívántuk.

"         A 2011. július 18-ával indult intenzív munka során a BNPI vezetése példás gyorsasággal elkészítette a haszonbérleti pályázati kiírást. Helyi értekezletek keretében egyeztettek a térség érintett 9 településének önkormányzataival, szakmai szervezeteivel és gazdálkodóival. Adatbázis alapon pontosították a haszonbérbe adni tervezett földrészletek körét és térmértékét, a gazdák részére munkatérképeket készítettek, amelyeken javaslatokat tehettek a pályázati egységek kialakítására. Az érintett és a környező településeken meghirdették a földhasználat lehetőségét, és a Gazdakör bevonásával termőföld-igény felmérést végeztek a helyi gazdálkodó családok körében.

"         A beérkezett igények előzetes felülvizsgálatát, a "komolynak" tekinthető gazdálkodói igények kiszűrését a BNPI felkérésére a Gazdakör végezte. A blokkok, pályázati egységek ezen - helyben jelentkező, szakmailag indokolt - igények alapján, továbbá egyéb szempontok (pl. a megközelíthetőség, használhatóság, kút elérhetősége, szárnyék erdők elhelyezkedése, stb.) helyismerethez kötött, közös mérlegelésével kerültek kialakításra. Végül 54 pályázati egység került kialakításra, melyeket a Gazdakör által elfogadott, három - kezdő ill. működő gazdálkodóknak valamint juhtartóknak szóló - pályázati típusba soroltak.

"         A bírálatban érvényesíteni tervezett általános szakmai szempontokat és a bírálati rendszer egészét közösen alakították ki. A nyertesek számának növelése érdekében az együttes pályázat alkalmazására tettek javaslatot, amely lehetőséget teremt olyan kisebb gazdálkodók részére is, akik önmagukban nagyobb blokk elnyerésére nem lettek volna képesek, de ez a megoldás egyben a családi gazdálkodás keretében induló fiatal gazdáknak is nagyobb biztonságot adhatott volna a kezdéshez. Fontos közös elvként határozták meg, hogy a felvehető pályázati csomagok számát 3 db-ban, az egy érdekcsoport által megnyerhető összes terület térmértékét pedig 200 ha-ban maximálták. Ezek figyelembe vételével a BNPI - a VM instrukcióinak megfelelően, a települések helyi lakosainak előnyeit garantáló pontok beépítésével, továbbá a Gazdakör javaslatait és a jogi kereteket figyelembe véve - elkészítette a bírálati szempontrendszert és pontozási javaslatot, amit a Gazdakör elfogadott, a miniszteri operatív bizottság pedig jóváhagyott. 

"         Mivel augusztus 18-án jelent meg a földbérleti pályázatok eljárásrendjét szabályozó 161/2011 (VIII. 18.) számú kormányrendelet, ezért az egy hónap alatt - a tárca által megkíván egyeztetések lebonyolításával, példa értékű gyorsasággal " előkészített pályázati anyagokat és rendszert össze kellett hangolni a szeptember 1-től hatályos új jogszabállyal. Ezt a BNPI augusztus 30-ra elvégezte, a pályázati felhívásokat augusztus 31-én az érintett önkormányzatokhoz eljuttatta, ahol azok szeptember 1-én kifüggesztésre kerültek.

"         Az információk minél szélesebb körű biztosítása érdekében a BNPI vezetése a pályázati kiírásról szeptember 5-én a Gazdakör elnökségi ülésén, majd szeptember 7-én a Gazdakör által a Mezőcsáti Művelődési Házban szervezett nyilvános fórumon részletes tájékoztatást adott. Ezen túl az Igazgatóság ügyfélszolgálatot alakított ki, ahol fogadták a gazdálkodókat, és számukra a pályázattal kapcsolatosan szükséges információkat, segítséget megadták.

"         2011. szeptember 15-én a VM kibővített operatív bizottsági ülésén - ahol első alkalommal vett részt Szabó Csaba, friss földügyi miniszteri megbízott - Duska József, a BNPI igazgatója a pályáztatás tartalmáról, folyamatáról és annak állásáról részletes tájékoztatást adott, valamint Budai Gyula kormánybiztosnak, Szabó Csaba miniszteri biztosnak továbbá nekem a teljes anyagot átadta. Szakmai vagy politikai kifogást senki nem emelt. Magam megköszöntem a példa értékű munkát. A kiterjeszthetőség érdekében az Igazgatóságtól a kidolgozott rendszer és az egyeztetési folyamat dokumentálását, a helyben lakó, gazdálkodó családokkal és a Gazdakörrel való további szoros együttműködést, és a helyi közösségek megerősítését, helyzetbe hozását kértem.

"         A pályázati csomagok felvételére a jogszabályi előírásoknak megfelelően a BNPI székhelyén személyesen, vagy hivatalos meghatalmazott útján, szeptember 30-ig volt lehetőség. A pályázatok beadási határideje október 3-a 12 óra, bontásáé október 5-e 9 óra, elbírálásáé október 24-e, az eredmények közzétételéé pedig október 25-e volt. A pályázati eljárás során 131 pályázati csomag felvételére került sor, és a megadott határidőn belül 109 pályázatot nyújtottak be a BNP Igazgatóságra. 

Az első pályázati forduló érvénytelenítése és annak körülményei ezek után legalább is meglepőek, bár már október 3-a, a pályázatok benyújtási határnapja előtt is voltak erre utaló - utólag fontosnak bizonyuló - körülmények, fejlemények.

"         Már a pályázati előkészítő munka során - július végén, augusztus elején - nyilvánvalóvá vált, hogy egyes igénylők a pályázati feltételek elveinek nem felelnek meg. Az igénybejelentők között volt pl. az éppen kiebrudalt Mariano Kft., továbbá - a helyi közösség által közismerten - "igen magas politikai kapcsolatokkal rendelkező" több pályázó is, köztük egyebek mellett Hagyaczki József 600 ha, Demeter Péter 400 ha, Kanyok Attila pedig ugyancsak 400 ha földigénnyel. Amikor a tervezési munka abba a fázisba érkezett, amelyben már látható volt, hogy a 200 hektáros felső területi korlát és egyéb kritériumok miatt az igényük nem fog kielégülni, ők a feltételek megváltoztatása érdekében intenzív lobbi-tevékenységbe kezdtek.

"         A nyomásgyakorlással többen is próbálkoztak. Ezzel magam úgy szembesültem, hogy a földhasznosítási pályázati folyamat során két ízben is - a Mariano Kft-vel való esetleges megállapodás meghiúsulásakor, majd a pályázati dokumentációnak a földügyi miniszteri megbízott számára történő szeptember 15-ei átadását követően - "rosszalló megjegyzést" kaptam Tállai András államtitkártól, amit mindkét alkalommal visszautasítottam. Ezen túl 2011. szeptember 22-én délután Mengyi Roland, a B.A.Z. Megyei Közgyűlés elnöke, országgyűlési képviselő - helyi információk szerint - szóban megkísérelte utasítani a BNPI igazgatóját a pályázat visszavonására, amit ő kizárólag államigazgatási illetékességű, írásbeli utasításra látott részéről lehetségesnek.  De erre utal az is, hogy 2011. szeptember 30-án, Lakitelken, a XXIX. Országos Gazdafórumon "Az állami tulajdonú termőföldek hasznosításának aktuális kérdései" címmel Szabó Csaba, a VM földügyi miniszteri megbízottjaként, hivatali minőségében tartott előadásában a Borsodi Mezőség TK földbérleti pályázatát már, mint negatív példát említette, egyben 3 nappal a beadási határidő lejárta előtt felvetette a pályázat visszavonásának lehetőségét. Ezekről én ekkor még mit sem tudtam!

"         Ugyanezen a napon, Budapesten, az OMÉK-en, a Nemzeti Vidékstratégia 2020 társadalmi vitájának záró rendezvényén "Nemzeti Vidékstratégia - a magyar vidék jövője" címmel megtartott eladásomban a Borsodi Mezőség földbérleti pályázatát országosan követendő példaként, "zászlóshajó...-ként említettem. Másnap, október 1-én ugyancsak az OMÉK-on rendezett Földügyi fórumon, "A vidékfejlesztési tárca hosszú távú földbirtok politikája" címmel - az előadást utolsó pillanatban visszamondó földügyekért felelős államtitkárt, Farkas Imrét helyettesítve - megtartott előadásomban ugyanezt tettem.

"         Ezen a napon, október 1-én a Földügyi fórum ideje alatt, ahova a Miniszter Farkas Imre helyett engem küldött, miniszteri értekezletet tartottak, ahova távozásomat követően érkezett meg Szabó Csaba miniszteri megbízott is, majd - amint az utólag számomra is kiderült - távollétemben döntés született a Borsodi Mezőség földbérleti pályázatainak érvénytelenítéséről és visszavonásáról. Erről én csak utólag, október 4-én délelőtt értesültem, így október 3-án, hétfőn még a Túri-Kovács Béla képviselő úr által - I/4227 számon, "Hol tart az állam tulajdonában álló termőföldekhez kötődő nemzeti érdekeink védelme" címmel - a vidékfejlesztési tárca vezetőjéhez intézett interpellációjára adott válaszomban is mintaértékkel említettem a Borsodi Mezőség földbérleti pályázatának előkészítését és lebonyolítását.

"         Mialatt én az interpellációra válaszoltam, Szabó Csaba miniszteri megbízott telefonon utasítást adott a pályázatok azonnali visszavonására, és a BNPI igazgatóját, Duska Józsefet Budapestre rendelve, a miniszter őt hivatalából azonnali hatállyal felmentette. Ezek után - a felügyelő helyettes államtitkár, Rácz András megerősítő tájékoztatását követően - a BNPI igazgató-helyettese a pályázatot 10 órával a beadási határidő lejárta után, érdemi indokolás nélkül visszavonta, és az igazgatóság honlapján hirdetményben tájékoztatta az érintetteket, hogy bontatlan pályázati anyagaikat november 2-ig átvehetik az Igazgatóságon. Én csupán másnap és a BNPI vezetésétől értesültem a történtekről.

"         A VM nehezen értelmezhető sajtómagyarázata szerint a Borsodi Mezőség földbérleti pályázatát azért kellett visszavonni, mert még a bírálat előtt "utolérte, beérte" a NFA földbérleti pályázata, és az abban meghirdetésre kerülő egységes elvek szerint kívánják a BMTK földbérleti pályázatait is lebonyolítani. Ezzel szemben Sebestyén Róbert, az NFA elnöke még 2011. október 13-án, a MAGOSZ választmányi ülésén is - konkrét kérdésre - azt válaszolta, hogy a Nemzeti Parkok kezelésében lévő, védett területek vonatkozásában nem az NFA pályázati feltételei érvényesek, hanem egy - majd később kialakítandó - NFA-tól független eljárásrend.

"         Másnap Budai Gyula kormánybiztossal azonnali szűk körű vezetői egyeztetést kezdeményeztünk, melyen rajtunk kívül Fazekas Sándor miniszter és Szabó Csaba miniszteri megbízott vett részt. Ezen a megbeszélésen a történteket határozottan számon kérő Budai Gyula a döntés általa feltételezett igazi okairól, gazdasági, politikai hátteréről, a személyi és egyéb összefüggésekről beszélt, (nevekről és összefüggésekről, amelyek azután a legnagyobb nyertesekkel kapcsolatban " úgy tűnik, megalapozottan - ma sorra fel is merülnek!). A kormánybiztos - velem ellentétben, aki minderről ott értesült - láthatóan igen tájékozott volt a háttérkapcsolatokról, amiket a vitapartnerek sem cáfoltak. Ezekkel ő szembesítette a minisztert és a miniszteri megbízottat, kilátásba helyezve ezek nyilvánosságra hozását, és mindketten sürgettük a döntés megváltoztatását. (Ennek ismeretében tanulságos mai nyilatkozatait hallgatni!) A miniszter közölte, hogy a döntés nem változtatható, majd az új pályázat előkészítését és lebonyolítását tőlem elvonva, azzal - a továbbiakban miniszteri biztosi felhatalmazással - egy személyben és teljes jogkörrel Szabó Csabát bízta meg.

A megismételt földbérleti pályázat feltételei, bírálati szempontjai és pontrendszere e fenti egységesítési hivatkozás ellenére nemcsak az első forduló pályázati feltételeitől, hanem az NFA által alkalmazott általános rendszertől is jelentősen eltért. Az eredeti - szigorúbb és a helyi közösségek érdekeit konszenzusosan érvényesítő - pályázati feltételeket jelentősen felpuhították. Az új pályázati feltételrendszerben ezek közül egyetlen kritérium sem maradt, vagyis az új pályázóknak a feltételek jelentős részének már egyáltalán nem kellett megfelelniük. A bírálati rendszerben ugyanakkor változatlanul megmaradtak azok a szempontok, pontszámok és súlyarányok, amelyek egyrészt igen csekély előnyt, többletpontot adtak pl. a fiataloknak, a helyben lakóknak vagy a szakmai ismereteknek, másrészt szakmailag megalapozatlanok vagy egyértelműen a nagy állattartó telepekkel rendelkezőket preferálták.

De ennél is súlyosabb következménnyel járt, hogy változatlanul és feltűnően nagy pontszámmal valamint súlyaránnyal szerepeltek azok a bírálati szempontok, amelyek tág teret biztosítanak a bíráló szubjektív megítélésének. Elég itt csak a "2.7. Szakmai és gazdasági megalapozottság, illeszkedés a vidékfejlesztési stratégiához, a birtokpolitikai irányelvekhez és a pályázati felhívásban rögzített célokhoz" bírálati szempontra utalni, amelyre önmagában 150! pont - a 380 összes pontszám közel 40! %-a - adható. Egyebek mellett ez az a szubjektív bírálati elem, amely mindent fölülírhat, az összes többi szempontot elfedheti, mint ahogyan a megismert pályázatok esetében ez a szempont igen gyakran el is döntötte, hogy ki nyeri a pályázatot. Jellemző módon a kitöltési és bírálati segédlet (8. melléklet) erről a 2.7. szempontról egyetlen szóval sem tesz említést. Így azután könnyen előfordulhatott az a helyzet, amit egy konkrét blokk pályázatainak egri, helyszíni vizsgálata során magam állapítottam meg. Két pályázat gazdálkodási terve ugyanis szóról szóra megegyezett, ám ugyanarra a szövegre az évek óta e szakterületen tevékenykedő vesztes 60 pontot kapott, míg a gazdálkodásba épphogy belecsöppent nyertes 120 pontot, ami el is döntötte, melyikük nyer.

A titkosítás következtében pedig - amely közvagyon bérbeadása esetén bizony megítélésem szerint az új Alaptörvényünkbe (betűjébe, de mindenképp szellemébe) ütközőnek is tekinthető - mindezt konkrét nevekkel, adatokkal még csak nyilvánosságra sem lehet hozni! Ennek révén a rendszer azt is megakadályozza, hogy a pályázatokba és a bírálatokba akár maguk a pályázók, akár mások betekintsenek. Ezzel - a bizonyítékok nem hozzáférhető, illetve nyilvánosságra nem hozható volta miatt - egyúttal megakadályozza a szabálytalanságok, részrehajló bírálatok vagy szándékos torzítások feltárását, a problémák jogi útra terelését. Egyébként jogorvoslati lehetőséget a rendszer nem is tartalmaz!

A megismételt pályázatot a fenti feltételekkel 2011. december 7-én írták ki. A beadási határidő 2012. január 23-a volt. A meghirdetett 2.847 ha terület 44 földrészlete (blokkja) közül 2.718 ha terület 41 blokkján volt eredményes a pályáztatás. Eredményhirdetésre 2012. március 28-án, szerződéskötésre pedig április 3-án került sor. A durva beavatkozás, az első pályázati forduló érvénytelenítése majd a megváltoztatott feltételekkel megismételt pályázat már a kívánt eredményt hozta. A jól azonosítható érdekkörök pályázói vitték el a bérbe adott területek többségét. A részletes eredmények a II. földügyi jelentésemben[1] megtalálhatók.

Bár az állami földek bérbeadásának egyik legelrettentőbb esettanulmányával kapcsolatban a kormányzat súlyos kritikákat kapott és az üggyel kapcsolatban több - nyomozati illetve ügyészségi[2] szakban lévő - feljelentés is született, ám a tárca hajthatatlannak mutatkozik, és nem csak a kihirdetett eredményekhez, de a "lezsugázás", a szubjektív beavatkozás lehetőségét elemi módon magában hordozó rendszerhez is makacsul ragaszkodik. Nem akármiről lehet ugyanis szó, nem akármekkora lehetőség kínálkozhat a térségben a spekuláns tőke számára, és ehhez képest mit sem számítanak a helyben élő, gazdálkodó családok, a helyi közösségek, elhanyagolható az ő megmaradásuk. Itt már több tízezer ha értékes terület megszerzése lehet a tét.  

Nos, ami ezt a vélhető hátteret illeti, éppen most zajlik annak a több millió eurós költségvetésű táj-rehabilitációs program befejező szakasza, amit mintegy 20 éve kezdtek el a helyi lakosság segítségével, rájuk való folyamatos hivatkozással. Ez a 18.000 hektár Magas Természeti Értékű Terület (MTÉT) egy tömbben, jelentékeny része a Mezőkövesdi Járásban, igen nagy értéket képvisel. Ebből osztottak ki 2012-ben 2.800 ha-t főként "kormány-közeli... érdekeltségeknek, rokoni, baráti köröknek, helyi kiskirályoknak és strómanjaiknak. Ez azonban még nem is "fájt" igazán a helyi gazdacsaládoknak és más, ténylegesen helyi gazdálkodó szervezetnek, mert ezt a területet korábban az olasz Mariano Kft. bitorolta majd' két évtizedig, így a helyi embereknek némi munkalehetőségen kívül nem sok köze volt hozzá. Most viszont már arról a nagyobbik részről, 15.000 hektárról van szó, ami a kárpótláskor a helyi közösségek tulajdonába került, amin a mai napig életvitelszerűen ők gazdálkodnak. Ennek a tulajdonjogát - a védett területek nevesítésének törvényi tilalma által kényszerítve - 1996 - 1998-ban (az állami kisajátítást jóhiszeműen megelőlegezve) fillérekért eladták a Bükki Nemzeti Parknak, puffer-területét pedig a Tiszatáj Közalapítványnak.

Tették ezt annak a Nemzeti Parkos információnak a tudatában, hogy az általuk is kívánt táj-rehabilitáció, vizes élőhely-rekonstrukció központi támogatásának feltétele az 1/1 állami tulajdon, és a minden földvásárláskor elhangzó ígéreteknek a birtokában, hogy természetesen mindenkor nekik lesz elsőbbségük a rehabilitált földek használatában! Tisztességes magyar emberek lévén, álmukban sem fordult meg soha a fejükben az a gondolat, hogy létezhet olyan kártékony, bitang politikai erő vagy bármely más hazug formáció, amely, vagy aki e földek haszonbérbe adásában nem a helyi gazdát vagy helyi emberek helyi szövetkezését részesíti abszolút előnyben!