Lemondásomat követően, a kormány által beterjesztett normaszöveg és indoklása azonban alig hasonlított arra az agrárkamarai törvénytervezetre, amelyet a megelőző időszakban több körben egyeztetve alakítottunk ki.
A törvény megszületésének körülményei önmagukban - pusztán jogalkotási szempontból vizsgálva - is kritikán alulinak minősíthetők.
- A Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamaráról (a továbbiakban agrárkamaráról) szóló, hosszas egyeztetésekkel és társadalmi konzultációk során kialakítotthoz képest teljesen átírt törvénytervezetet a vidékfejlesztési miniszter a Kormány kezdeményezésére összehívott, rendkívüli nyári ülésszak zárása előtt 4 nappal, 2012. július 9-én reggel terjesztette az Országgyűlés elé. Ezt anélkül tette, hogy arról bármilyen társadalmi vitát, vagy egyeztetést tartott volna [1].
- Még a kormánypárti szakmai kabinetben dolgozó képviselők között sem voltam egyedül, aki csak a Mezőgazdasági Bizottság aznap reggel, sebtében összehívott ülésén találkozott a törvénytervezettel. A Bizottság a tervezetet - a leghatározottabb tartalmi és eljárásrendi tiltakozásom ellenére - délben általános vitára alkalmasnak minősítette, a bizottság előadójának Jakab Istvánt jelölte, majd az Országgyűlés plénuma azt kivételes sürgős tárgyalással napirendjére vette.
- Ezt követően a délután folyamán ismételten, másodszor is összeült a Mezőgazdasági Bizottság, és megtárgyalta a módosító indítványokat, amelyek benyújtására 17 óráig volt lehetőség, azaz összesen 5! óra állt rendelkezésre.
- Az Országgyűlés plénuma 19 órakor megkezdte, és 20 óra 15 perckor be is fejezte az összevont általános és részletes vitát. A tervezet benyújtásától a vita törvényhozási lezárásáig tehát összesen 12! óra telt el, vagyis fél nap alatt az agrárium és a vidék egyik legfontosabb intézményi keretével kapcsolatban - a határozathozatal kivételével - lényegében minden eldőlt úgy, hogy a képviselők fel sem ocsúdtak.
- Két nap múlva, 2012. július 12-én az Országgyűlés a törvénytervezetet 247 igen, 73 nem szavazattal, tartózkodás nélkül elfogadta. A benyújtástól az elfogadásig 3! nap telt el, majd másnap le is zárult a nyári rendkívüli ülésszak.
- Az elfogadott törvényt 4 nap múlva az OGY elnöke, majd 7 nap múlva a köztársasági elnök is aláírta, és végül 2012. július 24-én a Magyar Közlönyben kihirdették.[2]
Ami a koncepcionális, tartalmi kérdéseket illeti, a fenti körülmények között elfogadott agrárkamarai törvény leglényegesebb elemeiben eltért az eredeti koncepciótól.
- Ez a törvény a gazdák köztestülete helyett egy fölülről szervezett, erősen központosított, hatalmi intézményt hozott létre, amely a renitens gazdák majdani megrendszabályozásának, sőt akár a termelésből való kizárásának a lehetőségét teremtette meg.
- A kamara országos és megyei vezetőit a formális választásokig - jobbára a MAGOSZ vezetői vagy delegált képviselői köréből - a vidékfejlesztési miniszter bízta meg.
- A választás listaállítási szabályait és eljárásrendjét ez az ideiglenes vezetés alakította ki úgy, hogy az távol került a helyi közösségektől, a helyi jelölés és közvetlen választás teljes kizárásával.
- Végül ennek eredményeként az agrárkamarai választásokon egyetlen tömörülés - a MAGOSZ és szövetségesei - által központilag, az erős érdekérvényesítő képességű spekuláns nagytőkés, nagybirtokos körökkel egyeztetve összeállított, "hazafias népfrontos" jellegű megyei listákra lehetett szavazni, az azokon szereplő személyek kiválasztására a helyi közösségeknek semmiféle ráhatása nem volt, és ezzel a "választás" "szavazássá" degradálódott.
Nem véletlen tehát, hogy az agrárkamarai választásokon - jelentős majdani legitimációs problémákat felvetve - finoman fogalmazva is rendkívül szerény volt a részvétel[3]. Az így - 2013. március 28-án, az országos küldöttgyűlés alakuló ülésén - létrejött agrárkamara tehát az alaptörvény módosításával rögzített integrációs modellnek, valamint a földforgalmi törvény által jelzett föld- és birtokkoncentrációnak állami segédlettel, fölülről létrehozott, centralizált, a szereplőket kényszerítő, ugyanakkor kis legitimációjú intézményi kereteit teremti meg.
Az agrárkamarával kapcsolatos törvényalkotási és választási tragikomédia azonban ezzel még egyáltalán nem zárult le. A szavazássá degradált választásokon ugyanis a törvény összeférhetetlenségi szabályai, határozott tiltása ellenére a Fejér megyei listáról elnökké tett Zászlós Tibort,[4] a GSD-csoporthoz[5] tartozó Mezőfalvai Mg. Zrt. vezérigazgatóját - bizonyára jó indokkal - a mezőgazdaságért felelős országos alelnökké is megválasztották. E helyzet megoldására Fejér megyei képviselők önálló indítvánnyal - a törvénytelen állapot, az összeférhetetlenség megszüntetése helyett - nemes egyszerűséggel a törvény módosítását kezdeményezték. Annak bizottsági és általános plenáris vitája 2013. április 15-én néhány óra alatt le is zajlott, majd azt a kormánypárti kétharmados többség át is nyomta a törvényhozáson. Ez a személyre szabott, visszamenőleges hatályú törvénykezés újabb lélegzetelállító iskolapéldája.
Mindezt a vidék társadalma úgy tűnik egyre kevésbé hajlandó elfogadni. Nem lehet véletlen tehát, hogy - az ezt minden eszközzel akadályozó kormányzati kommunikáció, intézkedések és lépések ellenére - olyan ön- és földvédelmi szerveződéseket hoz létre, mint a "Gazdálkodó Családok Egyesülete",[6] valamint a sorra alakuló települési "Gazdatanácsok" és azok szövetsége.[7] Sőt az eredeti kormányzati elképzelésnek és néppárti programnak valamint a Nemzeti Vidékfejlesztési Stratégiának megfelelő, alulról építkező, valóban a gazdálkodó családokat, a kis, közepes családi gazdaságokat és a helyi, vidéki közösségeket szolgáló, alternatív agrárkamara létrehozása is felmerült.
[1] A törvénytervezet országgyűlési adatlapja: http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_irom.irom_adat...p_ckl=39&p_izon=7930
[2]2012. évi CXXVI. törvény a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamaráról, Magyar Közlöny, Budapest, 2012. évi 99. szám, 14269-14289. p.
[3]Az agrárkamarai választói névjegyzékre 197.617-en kerültek fel, ők voltak jogosultak szavazni a február 1-21. között lebonyolított megyei küldöttválasztó közgyűléseken. Közülük azonban mindössze 14.565-en járultak az urnákhoz, ami 7,4! %-os részvételi hajlandóságot jelent, de volt olyan jelentős mezőgazdaságú (pl. Csongrád) megye is, ahol a részvételi arány az 5 %-ot sem érte el. Az egyetlen MAGOSZ-os listára leadott érvényes szavazatok száma 13.568 volt, ezek aránya tehát a szavazásra jogosultak alig 7 %-a. A 14.565 választó kamarai tag 1.230 küldöttet választott, vagyis egy-egy küldöttre átlagosan mintegy 12 összes, ill. 11 érvényes szavazat jutott.
[4]Zászlós Tibor karrierjét - önéletrajza szerint - 1982-ben a Baracskai Rabgazdaságban kezdte, ahol - amint azt több forrás is megerősítette - a rendszerváltás előtt MSZMP párttitkár volt, majd a rabgazdaság igazgatója lett (lásd a jelentés mellékletét). 1999-ben ezredesi rangban hagyta el a büntetés-végrehajtást. Ugyanebben az évben az állami tulajdonú Mezőfalvai Mezőgazdasági Termelő és Szolgáltató Rt vezérigazgatójává nevezték ki, melynek már ezt megelőzően is igazgatósági elnöke volt. Az 1,1 milliárd Ft könyv szerinti értékű, 10.000 hektáros Mezőfalvai Mg. Zrt-t 2001 augusztusában az ő vezetésével privatizálták. A dolgozói privatizációnak álcázott folyamat eredményeként 4 tulajdonos - köztük Zászlós Tibor - lényegében ingyen jutott a milliárdos értékű cég többségi tulajdonához. Mezőfalva egyike volt annak a 12 gazdaságnak, melyet egy kaptafára privatizáltak a rekkenő nyári hónapokban, a szabadságok idején. A köznyelv még ma is a "piszkos 12-ként" emlegeti ezt a 12 gazdaságot. Az így privatizált Mezőfalvai Mg. Zrt-t végül egy hirtelen fordulattal 2006-ban eladták egy Helmut Gsuk nevű német állampolgárnak, aki - megbízható információk szerint - Magyarországon különböző formában már mintegy 30.000 ha földterület fölött "diszponál". Nevét természetesen csak egy szövevényes cégháló mátrixában lehet fellelni. A gazdaság 9.000 hektár állami földet használ. Zászlós Tibor a tulajdonosváltás után is vezérigazgató maradt. Személyét ez bizonyára önmagában is felértékelte az agráriumban "utazó" nagy tőkeérdekeltségek és a velük szövetkező politika köreiben, hiszen a Mezőfalva Zrt. - a Mezőfalva Invest Zrt-n és az MMB Zrt-n keresztül - 2007 óta a Dorogi Árpád, Zsira polgármestere nevével fémjelzett és az agrártámogatási kasszát jelentősen csapoló (lásd korábban, a H/1 táblázatban) GSD-csoporthoz kapcsolódik. (Így Dorogi nem mellesleg a német tulajdonos üzlettársa és egyúttal "magyar hangja" is.) A cégcsoportot a 38 embert foglalkoztató GSD Agrárprodukt Kft. fogja össze, amely egyúttal a Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszer-tudományi Karának a mintagazdasága. Nem tévedünk bizonyára nagyot, ha azt feltételezzük, hogy Zászlós, aki a kamarai pozíciói mellett a cég vezérigazgatói székét is megtartotta, e nagytőkés, "zöldbárói" körhöz tartozó, általuk a kamara vezetésébe "delegált" személy, aki persze a kis, közepes családi gazdaságok érdekeit is kiválóan fogja érvényesíteni a spekuláns nagytőkével szemben.
[5]K-Monitor: A GSD-csoport céghálója és 2011. évi agrártámogatásai:
http://www.kielegyenafold.hu/userfiles/image/agrartamogatasok/8.jpg
[6]Gazdálkodó Családok Egyesülete: http://gazdalkodocsaladok.hu/
[7]Gazdatanácsok Szövetsége: http://gazdatanacs.blogspot.hu/
© 2013 Kié legyen a föld?